Azt hiszem, talán a fenti idézet tükrözi a legjobban azt a folyamatos változást, amiben élünk. Ahogy a világ változik, folyamatosan változik a testünk, ami az egyik nap még jó volt, a másik nap már nem az. Ezért fontos, hogy figyeljünk a testünk jelzéseire és mindig alakítgassunk kicsit a bevitt táplálékokon. Ehhez kell a kitartás. A lelkesedés gyorsan tovatűnik, ha nem látunk változást vagy besokallunk a "Hát már ezt sem ehetem? " típusú mondatoktól.

Nekem is nagyon sok próbálkozásom volt, de mindegyiknél úgy éreztem, mintha egy labirintusban sétálnék és folyamatosan falba ütköznék. Minél többet olvastam, annál inkább elvesztem az információk rengetegében. Szinte már teljesen leredukáltam az ehető ételek listáját, hiszen mindenhol tiltottak valamit. Elhittem mindent, ahelyett, hogy saját magamon tapasztaltam volna. 

Mielőtt áttértem a teljesen növényi életmódra, két évig vegetáriánus voltam. A hústól egyszerűen megundorodtam, mert már ekkor éreztem azt, hogy más halálával én sem ehetek éltető élelmiszereket.  Igazából sosem gondoltam bele, de a tojáson és a sajton kívül már ekkor sem szerepelt semmi állati eredetű az étrendemben. Valahogy így alakult, pedig a vegánság témaköre még a látóköröm közelébe se került.

Ekkor még tudomásom sem volt a sok szörnyűségről, ami a hús-és tejipar mögött rejtőzik. Mikor a vegánságról olvastam, meglepődtem azon, hogy attól,hogy valami vegán, még nem feltétlenül egészséges.  Ez azért lehetséges, mert a vegánság fő mozgatórugója az eszme, hogy nem öljük meg és nem zsákmányoljuk ki az állatokat. Mégis maga az eszme volt az, ami segített végleg áttérni a növényi táplálkozásra. Ekkor jöttem rá, hogy a vegánság nem csak az étkezésre korlátozódik. Minden olyan terméket, ami állatkísérletekhez kapcsolódik vagy állati eredetű összetevőt tartalmaz, ki kell, hogy zárjak az életemből. Ez igaz a kozmetikumokra, a tisztító szerekre, a gyógyszerekre, a ruházkodásra (ezekről is írni fogok). Tudatosan nem járulok hozzá az állatok szenvedéséhez. Ez az én döntésem.

Jött a kérdés, hogy akkor hogyan tovább? Mi az egészséges és mi nem az? Mi történik akkor, ha mégis eszem glutént vagy szóját? Az élelmiszeriparban mindig azt propagálják, amit éppen el szeretnének adni, de biztos, hogy nekem pont arra van szükségem? Kötve hiszem....

Tehát arra jutottam, hogy kísérletezni fogok és figyelni. Ehhez viszont nagyon sok téveszmét és berögződést le kell, hogy győzzek. Nem is tudom érzékeltetni, hogy mekkora tehertől szabadultam meg azáltal, hogy eldöntöttem, nem szorítom magam olyan korlátok közé, amiket mások állítottak fel.

 Amikor a fagyi visszanyal

Eddig is tudtam, hogy az ételek rezgéseit átvesszük (csakúgy, mint az állatokét), de ez igazán akkor tudatosult bennem, mikor kb 20 (!) év után elmentem az egyik gyorsétterembe a barátnőm kérésére, aki ott akart fagyizni. Már a bejárat felé rossz érzés fogott el, hiszen tudtam, hogy bent csak "műanyag" ételeket árulnak és az étteremlánc mennyi állat halálához hozzájárul a profitszerzés érdekében. Igen, tudom, hogy azzal,hogy én is ott költöttem, támogattam őket ebben, de akkor erre még nem voltam tudatos. Nem is véletlen az, ami ezután történt. Pár órával a fagylalt elfogyasztása után olyan agresszív érzések kerítettek hatalmukba, amilyeneket talán még soha nem éreztem. A legapróbb dolgokra is olyan túlzásokkal reagáltam, ami tőlem nagyon szokatlan.

Tudom, hogy ez azért történt, mert tudat alatt elutasítom azt az erőszakot, amin ezek az állatok keresztülmennek, mégis hozzájárultam én is és ennek a kettősségnek az ütközése fordult át agresszióba. Gondolj bele, ez még csak egy fagyi. Mi történhet azokkal, akik húst hússal esznek vagy napi több liter tejterméket elfogyasztanak? Mennyi agresszió és düh gyűlhet fel bennük a sok év alatt? Most mondhatod, hogy minden húsevő ismerősöd egy tündér, akinek fát lehetne hasítani a hátán és a légynek sem tudna ártani.....és igazad is lenne. Mert elfojtja. Mert még nem tudatos. Minél inkább azzá válik valaki, annál érzékenyebb lesz mások érzéseire. Megnő a beleérző képesség, átérzed a másik lény szenvedését és fájdalmát. Addig, amíg egy másik lényt -aki azért született, hogy gazdagítsa a bolygó élővilágát- tárgynak tekintünk és azt gondoljuk, hogy csupán azért él, hogy a mi szükségleteinket kielégítse,addig nem lesz változás. Ha belegondolnánk abba,hogy ők is ugyanazt érzik, mint mi, csak éppen beszélni nem tudnak, hogy elmondják, nem ennénk meg őket.Ha beszélnének, mindjárt humánusabban viselkednénk velük, hiszen hasonlóak lennének hozzánk. Ők is édesanyák, édesapák, testvérek, akiknek végig kell nézniük egymás szenvedését és tehetetlenül,sorsukba beletörődve várni a halált. Miért nem tudunk úgy nézni egy bocira, egy sertésre vagy egy csirkére, mint a társállatainkra? Mitől másabbak ők, mint egy macska vagy egy kutya? Mert akár ők is lehetnének társállatok, csak nem őket választották ki erre a pozícióra. A mi kultúránkban ők haszonállatok lettek. Néhány embernek tényleg nagy hasznot hoz ez az iparág, de azoknak semmiképpen sem, akik elfogyasztják ezen állatok testrészeit. Pedig, ha belenéznél egy haszonállat szemébe, ugyanúgy látnád azt a melegséget és értelmet, amit a társállatod szemében is felfedezhetsz.

Te tapasztaltál már túlzott érzelmi reakciót egy-egy étel elfogyasztása után?

Hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak!