Van az úgy, hogy elfárad az ember. Nem testileg. A lelke fárad el. Mikor már nem segítenek az eddig bevált módszerek sem. Lehet, hogy nem is történt semmi rossz dolog, mégis szomorúság önt el.

Ez nem az a felszínes szomorúság, mikor azt mondod magadnak, hogy ugyan már, gondolkodj pozitívan, mosolyogj és jobb kedved is lesz.

Nem, ez olyan, mintha a lelked meghalni készülne. Mikor mosolyogsz, de belül csak az üresség lakozik.

Történnek olyan események az ember életében, mikor padlóra kerül. Egy olyan gödörbe, melynek a peremét sem látja, olyan mélyre kerül benne. Innen kimászni nagyon nehéz. Előfordul, hogy lépsz egyet felfelé és jön valaki vagy valami, aki/ami visszataszít a kiinduló pontra. Hogyan lehet mégis kijutni belőle? Meg kell élni minden egyes fájdalmas pillanatot. Nem szabad belemenekülni egy másik hasonló helyzetbe és úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Ne söpörjük a problémákat a szőnyeg alá, mert előbb - utóbb akkora lesz a kupac alatta, hogy felszínre kerül az egész....és az nagyon nem lesz kellemes.

Rengeteg embert látok a környezetemben, aki egyik kapcsolatból menekül a következőbe. Jobb esetben kulturált módon köszön el attól, aki addig az élete része volt. Sajnos azt kell mondjam, ez nagyon ritka. Nem feltétlenül azért, mert egy önző emberről beszélünk. Hiszen, ha nem volt kitől megtanulnia, nincs előtte egy minta vagy éppen az a minta rossz, azt fogja használni. Ezzel nem akarok felmenteni senkit, hiszen létezik empátia is, azonban a legtöbb kapcsolatban, mire szakításra kerül a sor, az egyik fél már érzelmileg nincs benne, ezért nem is érdekli igazán, hogy a partnere mit él át. Ő már csak szabadulni szeretne.

A gyász időszaka minimum két év. Igen, egy szakítást is meg kell gyászolni, hiszen az, akit eddig szerettél, már nem lesz az életed része. Teljesen mindegy, hogy ki hagyott el kit, mindkét félnek szüksége van erre az időszakra. Nem, nem kell két évig önkéntes száműzetésbe vonulni, de fel kell dolgozni az előző kapcsolatban elkövetett hibákat. Hogyan lehetne a következő más, ha nem tanulunk az előzőből? Akkor ugyanazokat a sémákat fogjuk ismételgetni, csak a partner személye változik. Így soha nem kerülünk ki ebből az ördögi körből.

Nagyon fontos ilyenkor az önismeret gyakorlása. Minél inkább magadra fókuszálsz, annál feljebb és feljebb jutsz a gödörben. Igen, lesznek olyan időszakok, mikor a másikat hibáztatod mindenért, de rá fogsz jönni, hogy mindenhez két ember kell. Lehet, hogy azt mondod, te mindent megadtál a másiknak. Biztos vagy benne, hogy neki arra volt szüksége? Te csak magadból tudsz kiindulni, ami neked jó, az a másiknak nem feltétlenül, akármilyen szeretettel is csinálod.

A gödör közepénél tartva már talán mosolyogni is tudsz, persze nem szívből, inkább udvariasságból és mert újra kezdesz hinni abban, hogy minden úgy történik, ahogy az neked a legjobb. Még fáj, nagyon fáj, de már tudsz nyitni mások felé, képes vagy emberek közé menni. Ezek még általában csak figyelem elterelések, de észrevétlenül kialakulnak barátságok, új ismeretségek, próbálsz új hobbikat keresni.

Jönnek az önmarcangoló kérdések. A "Hol rontottam el?" ; "Mit kellett volna még vagy másképp tennem?" Nagyon fontos, hogy ebbe ne merüljünk el, mert ennek se vége se hossza, és csak magad alatt ásod a gödröt még mélyebbre. 

Nekem nagyon sok munkámba telt, hogy elérjem a gödör kijáratát. Mikor már sikerült egyre és egyre feljebb kapaszkodnom, egy váratlan esemény hatására újra a fénysebességnél is gyorsabban zuhantam vissza, talán még mélyebbre, mint az első alkalommal. Ekkor jött a futás az életembe. Egyszerűen azt éreztem, hogy ki akarok futni a világból. Nagyon sokat segített, nem csak ebben a helyzetben, hanem az élet többi területén is. Általa elhittem, hogy bármire képes vagyok. Nagyon sokat tanultam és tapasztaltam, amiért örökké hálás leszek. Bekerültem a futós körökbe, inspiráltam másokat, barátokat szereztem, versenyekre jártam.

A legtöbben valami elől futnak. Akár szó szerint, akár átvitt értelemben. Nem kell nagy dolgokra gondolni, lehet ez a mindennapi stressz is. Próbálj meg olyan tevékenységet / hobbit  találni, ahol nem kell gondolkodni, gondoskodni, agyalni. Ahol ki lehet szakadni a mókuskerékből. Ahol csak TE vagy.

Meglátod, szárnyalni fogsz, amint leteszed a nehéz terheidet, amiket cipelsz.

Folytatása következik....

Hozzászólás csak regisztrált felhasználóknak!